A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 32. § (1) bekezdésének, továbbá a Gyulai Törvényszék 14.B. 116/2011/274/III. számú és a Debreceni Ítélőtábla Bkf.I.569/2012/4. számú végzéseinek alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók az ellenük folyó büntetőeljárásban az elsőfokú bíróság szakértői díjat megállapító és az azt helybenhagyó másodfokú bírósági végzéssel összefüggésben fordultak alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Beadványukban azt sérelmezték, hogy a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 32. § (1) bekezdése lehetővé teszi a bíróság vezetője számára, hogy az eljáró tanács (bíró) helyett – meghatározott esetekben – másik tanácsot (bírót) jelöljön ki az ügy intézésére, ami a törvény előtti egyenlőséget, a törvényes bíróhoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti, így az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközik.
[2] Előadták, hogy ügyükben nem az eljáró 14. számú tanács elnöke, hanem – álláspontjuk szerint egyébként is kizárási okkal érintett – bíró írta alá helyettesítési rendben – többek között – az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló szakértői díjat megállapító végzést. Az indítványozók részletesen kifejtették, hogy a törvényes bíróhoz való jogot és a tisztességes eljárás követelményét sérti, hogy egy bírói testület összetételéről, és az ügyelosztási rend szerint meghatározott tanácselnök személyének megváltoztatásáról az IM rendelet értelmében a bíróság elnöke eseti jelleggel dönt.
[3] A szakértői díjat megállapító végzéssel szemben arra hivatkozással, hogy azt nem törvényesen megalakított bíróság hozta, jogorvoslattal éltek. A másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla a végzésének indokolásában megállapította, hogy az adott ügyben „látható, hogy a fellebbezéssel támadott végzést a 14. büntető tanács hatáskörében eljárva kijelölés hiányában a 13. számú tanács elnöke nem hozhatta volna meg”, azonban álláspontja szerint „[e]z az elírás nem teszi […] a végzést önmagában törvénysértővé”, és a végzést, annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
[4] Az indítványozók az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdésére alapították, és kérték az IM rendelet 32. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését. Kérték továbbá, hogy Alkotmánybíróság állapítsa meg a két hivatkozott bírósági végzés alaptörvény-ellenességét is.
[5] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A támadott jogerős végzést a jogi képviselőnek 2012. október 12-én, az indítványozóknak 2012. október 15-én kézbesítették, az alkotmányjogi panaszt az indítványozók az első fokon eljárt bíróságnál 2012. december 13-án – az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt 60 napos határidőn belül – terjesztették elő. Az indítványozók szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő útján jártak el [Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdése]. A kérelem az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek eleget tesz.
[6] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[7] Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben megállapította, hogy az indítványozók az alkotmányjogi panasz alapjául megjelölt szakértői díjat megállapító végzés(ek) tekintetében nem tekinthetőek érintettnek. Az eljáró bíróságok ugyan az indítványozók büntető ügyében hozták meg a kifogásolt végzéseket, a szakértői díj megállapítása és állam általi megelőlegezése azonban az indítványozók vonatkozásában sem jogot, sem kötelezettséget nem jelentett, így abból az indítványozóknak jogsérelme nem származhatott. Az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, akinek alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be. A bíróság az indítványozók tekintetében majd az ügydöntő határozatban rendelkezik a – többek között a szakértői díjakat is magában foglaló – bűnügyi költségek megfizetéséről, mely határozat ellen jogorvoslatnak van helye.
[8] Tekintettel arra, hogy az indítványozók érintettsége a jelen ügyben nem volt megállapítható, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ügyrendje 30. § (2) bekezdése c) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |