A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla fellebbezés folytán indult, másodfokú eljárásban hozott Cspkf.IV.30.319/2012/2. számú jogerős végzése alaptörvény-ellenességének és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó jogi képviselője útján 2012. augusztus 16-án benyújtott alkotmányjogi panaszában a Debreceni Ítélőtábla fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban hozott Cspkf.IV.30.319/ 2012/2. számú jogerős végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] 1. Az adós gazdálkodó szervezet egyik hitelezője által 2011. december 14-én benyújtott csődeljárás elrendelése iránti kérelemre figyelemmel az elsőfokú bíróság (a Nyíregyházi Törvényszék) az adós csődeljárását 2011. december 21-i kezdő időponttal elrendelte, majd az első csődegyezségi tárgyalás eredménytelen volta miatt a 2012. február 21-én hozott végzésével az adós és a hitelezők együttes kérelmére a közzétett fizetési haladékot 30 nappal hosszabbította meg azzal, hogy annak időtartama 2012. április 19-én jár le. A vagyonfelügyelő a 2012. február 29-én megtartott csődegyezségi eljárásról felvett jegyzőkönyvet mellékleteivel és az egyéb szükséges iratokkal együtt 2012. március 7-én előterjesztette az elsőfokú bírósághoz, és kérte a csődegyezség jóváhagyását. A jegyzőkönyv rögzíti azt, hogy a hitelezők közül négy biztosított és 37 nem biztosított. Mindkét kategóriában a szükséges többséggel került sor az egyezség elfogadására. A csődeljárás során az indítványozó, mint biztosított követeléssel rendelkező hitelező terjesztett elő kifogást, illetve észrevételt. A szavazatszámoknak a vagyonfelügyelő által történt helytelen megállapítását, s így az egyezségi tárgyalás szabálytalan lebonyolítását állító kifogást az elsőfokú bíróság a 7.Cspkh.9/2012/6. számú, 2012. március 13-án meghozott, nem fellebbezhető végzésével elutasította. Az azt követően előterjesztett észrevételében az indítványozó továbbra is állította a szavazatszámok helytelen megállapítását, emellett az egyezség jogszabályba ütközésére is hivatkozott, mivel az kedvezőtlenebb feltételeket állapított meg az indítványozó – mint az egyezséghez hozzá nem járuló hitelező – részére, mint az egyezséghez hozzájáruló, ugyanazon biztosított hitelezői osztályba besorolt hitelezők esetében. Az elsőfokú bíróság a 7.Cspk.15-11-000010/34. szám alatt, 2012. március 29-én hozott, megfellebbezhető végzéssel az adós, valamint az egyezségkötésben részt vett hitelezők között 2012. február 29-én megkötött és a vagyonfelügyelő által jegyzett egyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította, továbbá kimondta, hogy az az egyezség megkötésében részt nem vevő, illetőleg az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezőkre is kiterjed. A végzés indokolásának külön részében a bíróság megvizsgálta az indítványozó észrevételét és megállapította, hogy az alaptalan.
[3] Ez ellen a végzés ellen az indítványozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását és az egyezség jóváhagyásának elutasítását kérte. Továbbra is hivatkozott arra, hogy a csődegyezség az adott hitelezői osztályban kedvezőtlenebb feltételeket állapít meg az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezőkre nézve. Állította, hogy a hátrányosabb feltételek megállapításának tilalma nem korlátozható az eljárás adósa általi kifizetésre, hanem annál általánosabb, így a biztosított kategóriába sorolt másik két bank hitelezői követeléseinek egyezség általi rendezését kedvezőbbnek tartja, mivel az egyezség nem veszi figyelembe, hogy azok kezességvállalással, illetve jelzálogjoggal (is) biztosítottak, így végső soron e biztosítékoknak köszönhetően a két utóbbi hitelező bank magasabb megtérüléshez jut.
[4] A fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban a Debreceni Ítélőtábla Cspkf.IV.30.319/2012/2. számú jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[5] Ezzel a végzéssel szemben nyújtott be alkotmányjogi panaszt az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára hivatkozással. Az indítványában tájékoztatta az Alkotmánybíróságot arról, hogy annak benyújtásával egyidejűleg a végzés ellen felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett.
[6] 2. Az indítványozó szerint az Ítélőtábla végzése – az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdésére is tekintettel – sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéséből, továbbá a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéséből eredő jogait, és különösen az Alaptörvény 28. cikkét. A panasz lényegében megismétli az elsőfokú bírósági végzés ellen benyújtott fellebbezés tartalmát az érvei bővebb kifejtése mellett. Kiindulópontja az, hogy a végzés a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek (a továbbiakban Cstv.) a megtámadott végzés meghozatalakor hatályos 20. § (2) bekezdése második fordulatában megállapított megkülönböztetés tilalmába ütközik, mely szerint az egyezség az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezőkre vonatkozóan nem állapíthat meg kedvezőtlenebb feltételeket, mint amelyek az egyezséghez hozzájáruló hitelezőkre vonatkoznak az adott hitelezői osztályban. (Két hitelezői osztály van: az egyik a biztosított hitelezőké, akik a zálogjoggal, óvadékkal, biztosítéki célú vételi joggal vagy végrehajtási joggal rendelkező hitelezői követeléssel rendelkezőket tömörítik, a másik hitelezői osztályban olyan hitelezők vannak, akik nem rendelkeznek ilyen biztosítékokkal.) Az indítványozó érvelése szerint a vele együtt a biztosított osztályba tartozó másik hitelező bank (amely hozzájárult az egyezséghez) a szerződést biztosító mellékkötelezettség (kezességvállalás) érvényesítésével magasabb megtérüléshez jut, a harmadik, ugyanebbe az osztályba tartozó és az egyezséghez hozzájáruló hitelező bank pedig azért kerül az indítványozóénál előnyösebb helyzetbe, mert a követelését jelzálog biztosítja, és az egyezség mindkét esetben ezeket a mellékköveteléseket figyelmen kívül hagyja. Hivatkozik az indítványozó arra is, hogy értelmezése szerint az egyezség adott esetben kedvezőbb fizetési határidőt állapít meg az adóst terhelő, ott meghatározott hitelezői kielégítés megfizetésére azon hitelezők esetében, amelyeknek az adóssal szembeni hitelezői igényét harmadik személy által vállalt kezesség (is) biztosítja. Továbbá sérelmezi azt is, hogy az egyezség nem tartalmaz újjászervezési programot [Cstv. 21. § (1) bekezdés b) pontja], valamint, hogy nem biztosítja megfelelően végrehajtásának az ellenőrzését. Végül az Abtv. 53. § (4) bekezdésére hivatkozással arra kérte az Alkotmánybíróságot, hogy eljárása befejezéséig függessze fel a támadott bírói döntés végrehajtását.
[7] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria által Gfv.VII.30. 282/2012/4. szám alatt, 2012. október 12-én meghozott végzését a Nyíregyházi Törvényszék megküldte az Alkotmánybírósághoz, érkezési dátuma 2012. november 19. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította, miután a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján ismételten megvizsgálta a jogerős csődegyezséggel szemben a felülvizsgálati eljárás lefolytathatóságával kapcsolatban felmerült érveket, beleértve a csődegyezség gazdasági következményeit is.
[8] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról kell döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.
[9] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az Abtv. 27. §-a értelmében alkotmányjogi panaszt csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet benyújtani, míg az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[10] Az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontja alapján az indítványnak tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a kifogásolt bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[11] Az indítványozó véleménye szerint az adós elleni csődeljárásban – a bírói gyakorlatot követve – mind az első-, mind a másodfokú bíróság arra hivatkozva tagadta meg a csődegyezség érdemi, tartalmi vizsgálatát, hogy a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezés szerint a bíróság vizsgálati hatásköre korlátozott, és – bár a csődegyezség bírói jóváhagyáshoz kötött – a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a csődegyezség a Cstv. vonatkozó rendelkezéseinek megfelel-e. A támadott ítélőtáblai végzés tehát az indítványozó értelmezése szerint azért alaptörvény-ellenes, mert az Ítélőtábla a bírói gyakorlatot követve, a Cstv. által korlátozott vizsgálati hatáskörére hivatkozással nem végezte el a csődegyezség érdemi, tartalmi vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy jelen ügyben az Ítélőtábla elvégezte a Cstv. rendelkezései által előírt vizsgálatot, melynek eredményeként helytállóan foglalt állást, miszerint a jogszabály a csődeljárásban nem teszi lehetővé a hitelezői követelések megkülönböztetését abból a szempontból, hogy melyik követeléshez kapcsolódik biztosítékként kezességvállalás. A kielégítési mértéket az adós, illetve a hitelezők viszonylatában kell vizsgálni, így nem lehet relevanciája annak, hogy más hitelezők kezességvállalással is biztosították a követelésüket. A jelzáloggal biztosított követelések vonatkozásában pedig külön kitételt nem tartalmaz egyik hitelezőre sem a csődegyezség.
[12] Következésképpen az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek. Az indítványozó valódi célja az Ítélőtábla végzésének nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálata és megváltoztatása. Az indítványozó arra törekszik, hogy az Alkotmánybíróság az Ítélőtábla által jóváhagyott csődegyezséget mintegy harmadfokú bíróságként vizsgálja felül és az Ítélőtábla álláspontjától eltérően értékelje. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntés kizárólag alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel.
[13] Jelen ügyben tehát a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem merült fel, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az Abtv. 29. §-ában foglaltakra, valamint az Abtv. 56. § (3) bekezdésére is figyelemmel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |