A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 71. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének c) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 71. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvénynek a bírói függetlenségre vonatkozó rendelkezését [26. cikk (1) bekezdés]. Az indítványozó továbbá indítványában másodlagosan kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg jogalkotói mulasztással elkövetett alaptörvény-ellenességet, vagy mondjon ki alkotmányos követelményt a támadott jogszabályi rendelkezés alkalmazása tekintetében.
[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének előzménye az volt, hogy az indítványozó – aki törvényszéki bíróként bírói szolgálati jogviszonyban áll – a bíróvizsgálatával kapcsolatban jogorvoslati kérelemmel élt.
[4] Az indítványozó, mint határozott időre kinevezett bíró ún. soros értékelésére 2005. évet követően 2013-ban került sor. A bírói vizsgálatot a Törvényszék elnöke 2013. február 25. napján rendelte el. A Törvényszék elnöke 2014. január 16. napján – a vizsgált ügyek hibás kiválasztása miatt – a vizsgálat részleges megismétlését rendelte el.
[5] A vizsgálatot végző kollégiumvezető 2014. január 31-én arról tájékoztatta a Törvényszék elnökét, hogy a bíró (az indítványozó) ismételt vizsgálatát a számba jövő bírák nem vállalják, és ő maga sem vállalja, elfogultság miatt. A Törvényszék elnöke ismételt megkeresése nyomán „végül mégis” a kollégiumvezető folytatta le a megismételt vizsgálatot. Az indítványozó alkalmas minősítést kapott, amellyel szemben jogorvoslati kérelmet nyújtott be. Kérelmében az értékelés eredményének megváltoztatását valamint eljárási szabálysértések miatt a vizsgálat teljes megismétlését kérte. Indítványozta továbbá, hogy a szolgálati bíróság a Bjt. 71. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve forduljon az Alkotmánybírósághoz.
[6] A Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú szolgálati bíróság a 2015. január 23. napján kelt SZÉ.3/14/2014. számú határozatával a bíróval szemben kezdeményezett eljárást megszüntette és a bíró munkájának új értékelését rendelte el. A határozat indokolása szerint a vizsgálat során eljárási szabálysértések történtek. Ezek közül az egyik – az indítványozó megítélése szerint egyben a legjelentősebb – szabálysértés, hogy a vizsgáló az elfogultsága miatt nem járhatott volna el az ügyben.
[7] Az elsőfokú határozat ellen az indítványozó és a Törvényszék elnöke is fellebbezést terjesztett elő.
[8] A Törvényszék elnöke a fellebbezésében az első fokú határozat megváltoztatását és a bíró jogorvoslati kérelmének elutasítását kérte.
[9] Az indítványozó a fellebbezésében elsősorban a határozat helybenhagyását indítványozta, az indokolás kiegészítése mellett. Másodsorban a határozat hatályon kívül helyezését indítványozta, az elsőfokú eljárásban észlelt eljárási szabálytalanságok miatt. Harmadsorban kérte a határozat megváltoztatását, az eredeti jogorvoslati kérelmemnek megfelelően az értékelés módosítását igényelve. Hangsúlyozva, hogy az elfogult kollégiumvezetőnek a vizsgálati folyamatból való teljes kizárására nem kerülhet sor, ismételten indítványozta, hogy a (másodfokú) szolgálati bíróság a Bjt. 71. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában forduljon az Alkotmánybírósághoz.
[10] A Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság a 2015. április 10. napján kelt SzfÉ.4/2015/6. számú határozatával az elsőfokú szolgálati bíróság határozatát – „az indokolás kisebb módosításával” – helybenhagyta.
[11] A másodfokú szolgálati bíróság a határozata indokolásában többek között rámutatott, hogy „a bíró és a bírósági vezető munkájának értékelési rendjéről és a vizsgálat részletes szempontjairól” szóló 4/2011. OIT szabályzat 1. § (2) bekezdése értelmében a megyei, az ítélőtáblai, a legfelsőbb bírósági bíró vagy tanácselnök vizsgálatára – amennyiben azt nem a kollégiumvezető végzi, lehetőség szerint – az adott bíróságnak a vizsgálat lefolytatásához szükséges szakismerettel rendelkező kollégiumvezető-helyettesét, tanácselnökét, csoportvezető bíráját célszerű kijelölni. Amennyiben a kijelölésének akadálya van, a kollégiumvezető a vizsgálat elvégzésére – az érintett bíróság elnökének egyetértésével – a vizsgált bíró szolgálati helyével azonos szintű másik bíróság kollégiumvezetőjét is kijelölheti. A vizsgáló költségeit a vizsgálattal érintett bíróság viseli. Ez a rendelkezés – a másodfokú szolgálati bíróság álláspontja szerint – a kollégiumvezető elfogultsága esetén is alkalmazható; az új vizsgáló személyének kiválasztásában ekkor valóban részt vesz az elfogult kollégiumvezető, de csak „adminisztratív jelleggel”.
[12] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés, amelynek értelmében az értékelést megalapozó vizsgálatot a bíró beosztási helye és szakterülete szerint illetékes kollégiumvezető – nem értve ez alatt a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium vezetőjét – vagy az általa kijelölt bíró folytatja le, sérti az Alaptörvény által is védett bírói függetlenséget [26. cikk (1) bekezdés].
[13] Az indítványozó hangsúlyozta, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés, mivel egy olyan vizsgálatot tesz lehetővé, amely nem objektív, hosszú ideig elhúzódik, sérti a bíró személyes integritását, védekezésre kényszeríti, bizonytalanságban tartja, tartósan akadályozza a munkavégzésben és hátráltatja a karrierjét, sérti a bírói függetlenséget.
[14] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[15] Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.
[16] 3.1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint: „[a]z Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.”
[17] Az Abtv. 51. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az Alaptörvény, valamint e törvény szerint arra jogosult indítványa alapján jár el.
[18] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pontja alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza.
[19] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia.
[20] Az indítványozó álláspontja szerint: „[a]z ügy jelentőségét alkotmányjogi szempontból az adja, hogy a bíróvizsgálat elvégzése bizonyos időszakonként kötelező, a vizsgálat eredménye pedig akár a bírói tisztség megszűnéséhez is vezethet.”
[21] Az alkotmányjogi panasz alapján az indítványozó maga is egy jövőbeli jogsérelemtől tartva terjesztette elő az indítványát, azaz a vélt jogsérelem (még) nem következett be. Ugyanakkor az Abtv. 26. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti alkotmányjogi panasszal csak abban az esetben lehet élni, ha a jogsérelem már bekövetkezett. Az indítvány tehát nem felel meg maradéktalanul a törvényi követelmények mindegyikének.
[22] 3.2. Az Abtv. 24. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontja alapján felülvizsgálja a jogszabályoknak az Alaptörvénnyel való összhangját. Ezen ún. utólagos absztrakt normakontroll eljárás lefolytatására azonban a Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezésére van csak lehetőség.
[23] 3.3. Az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogának jövőbeli, lehetséges sérelmére tekintettel indítványozta a támadott jogszabályi rendelkezés megsemmisítését, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |